2010. augusztus 25., szerda

Licium fa

Líciumfa
A Múzeum utca sarkán áll a történelmi nevezetességű líciumfa. Az ördögcérnabokor se nem fű, se nem fa, országszerte nő. A „fává” nőtt lícium botanikai ritkaság. Az anekdota szerint itt vitatkozott Bálint pap Ambrosius mesterrel, kezében líciumágat tartva. A katolikus Ambrosius azt hangoztatta, hogy Kálvin tanaiból sohasem lesz vallás. „Abból akkor lesz vallás, amikor a lícium fává nő.” „Hát akkor fa lesz belőle” válaszolta Bálint pap és a földbe szúrta a líciumágat. Az ágacska fává nőtt, ágaival befonta a lelkészlak vasrácsos ablakát, tartja  a hagyomány, melynek nincs történeti alapja. A líciumfa kora mintegy 200 év, a XVI. századi Méliusz házat 1740. körül lebontották. A helyén egyházi épületet emeltek, ennek vasrácsaira fonódott a lícium. Amikor a századfordulón ezt az épületet is lebontották, a későbarokk ablakrácsot meghagyták a fával együtt.

Kossuth szobor

Kossuth szobor
A városközpontban áll Kossuth Lajos szobra, melyet Margó Ede és Pongrácz Szigfrid alkottak nyertes pályaművük alapján. 1914-ben leplezték le a szobrot. Az alkotás mellékalakjai között található Szacsvay Imre, aki az országgyűlés jegyzőjeként a Függetlenségi Nyilatkozat szerkesztője volt, s tettéért halállal lakolt. Mellette a főrendiház másodelnökének, báró Perényi Zsigmondnak szobra áll. 1849-ben őt is kivégezték. Mögöttük magasodik Könyves Tóth Mihály Kossuth-párti tábori lelkész alakja, akit szintén halálra ítéltek, de végül hétévi várfogsággal megválthatta életét. Kossuth alakjától jobbra a vörössipkás ezred zászlótartó katonája búcsúzik édesanyjától a csatába indulva.

Aranybika Hotel

Aranybika Hotel



Az 1536. óta a Debrecenben élő Bika család telkét és kőházát 1690-ben megvásárolta a város. 1699-ben fogadónak alakították ki az épületet, 1799-ben emeletet építettek rá. 1810-ben került a vasból vert, rézzel bevont, öklelő bikát ábrázoló cégér a homlokzatra. Így lett Bika János egykori fogadójából Aranybika Szálló.


1882-ben Steindl Imre, a Parlament építőjének tervei szerint egyemeletes szállodát építettek, melyet amelyet a megnövekedett igények miatt 1913-ban lebontottak. Helyére 1915-ben épült fel a régi szárny, eklektikus stílusban Hajós Alfréd mesterépítész és Villányi Lajos tervei alapján. A homlokzati plasztikát olasz kőfaragó mesterek készítették. Koncertterme Bartók Béláról kapta nevét. A szállodát 1976-ban új szárnnyal egészítették ki.


Az Aranybikában olyan hírességek szálltak meg, mint Széchenyi István, Deák Ferenc, Wesselényi Miklós, Móricz Zsigmond. A Piac utca 8. szám alatt található a megyei könyvtár és a Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskola.

Cimer

Címer

Debrecen első ismert címere (1560), már a reformációra utal: fő alakja a jobb lábával zászlót tartó bárány, mely hátrafordulva a zászlóra tekint. Az 1693-ban adományozott címer továbbvitte e hagyományt, de a főalak gazdag heraldikai kiegészítést kapott.
Az aranyrúdon függő zászló a helvét hitvallás szimbóluma, a két könyv, amelyen a bárány áll, az Ó-és Újszövetséget jelképezi, s utal a „könyves” város kultúrájára is. A középen emelkedő pálma életfa-motívum, de a szilárdságot, az ellenálló képességet is kifejezi, s érzékelteti a történelmet: a környéket ért pusztító háborúkban úgy állt a város, mint sivatagban az oázis. A főnixmadár a hányatott sors allegóriája: akárcsak a hamvaiból újjászülető csodás madár. A város egyre dicsőségesebben újul meg a pusztító tűzvészek után. A Nap a halhatatlanság és az erő szimbóluma.
A város és a református egyház szoros kapcsolata révén ez a címer lett a Református Világszövetség (1877) megalakulása előtti években a magyarországi református egyház egységes jelképévé. Kiegészítésül a reformáció bibliai igéje került rá: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Református kistemplom

„Csonka” templom



A Piac utca páratlan oldalán, a Református Kistemplom, a „Csonka” templom körül fekszik a Révész tér, mely a múlt század nagy hírű református egyháztörténészéről, Révész Imréről kapta nevét. A 18. századig egyszerű faalkalmatosság szolgált itt istentiszteleti helyként, amelyet eleinte csak „szín”-nek neveztek, majd „kistemplom” lett, hiszen a nagytemplom az András templom volt. A Rákóczi- szabadságharc idején megszentségtelenítették a bevonuló császári csapatok, istállónak használták.

A fatemplom sorsát az 1719-es tűzvész pecsételte meg. Az új, 1600 férőhelyes kőtemplomot egy debreceni polgár, Báthory Szabó András adományából kezdték építeni
  1726-ban felkerült a rézgomb a tetejére. A tűz azonban ezt az épületet sem kímélte. 1727-ben súlyos károkat szenvedett, s csak négy év múltán állították ismét helyre. 1790-ben készült különleges, copf stílusú szószéke, orgonáját a múlt század közepén építette Kiszely István.

A tornyot eredetileg hagymaszerű toronysisak zárta. 1907-ben azonban a sisakot megrongálta egy óriási vihar. Megjavították, ám később a szél egészében ledöntötte a toronytetőt. Az építészek belenyugodva Isten akaratába kupola nélküli, bástyaszerű kiképzést adtak a toronynak.

Azóta „Csonka” templomnak is hívják. Többször is le akarták bontani, de Schulek Frigyesnek köszönhetően megmaradt.